Hajós András: Új korszak
Kell már egy új férfi a gátakra a Facebookon!
Magányosan fekszem az ágyamon
S a lejárt ócska naptárt bámulom,
És fájdalmasan arra gondolok,
Történt itt egyáltalán jó dolog?
Hisz tudjuk, hogy a nemzet elveszett,
Tény, hogy a puma nagyot fékezett.
Csoda, hogy lélegezni volt erőnk,
És nem szikkadt el mind a csontvelőnk!
Kell már egy új férfi a gátakra,
Tűzzünk lobogókat a házakra,
Tort ülünk e rút korszakon,
Bár ott lennék a víg toron!
Ám sajnos nem mindenki ünnepel,
Lesz, majd ki elszámol bűneivel,
Könny csordul végig arcomon,
Úgy aggódom a sorsomon!
De sajnos tavaszig még várni kell,
És mi van, ha a királyfi nem jön el,
S mi van, ha eljön ő, de nem szeret
S nem érti tiszta lelkemet?
S mi lesz, ha addig összeroppanok,
Nyolc éve várok, többet nem birok,
Mert ami itt van, bírni nem lehet,
Kész csoda, hogy élnek még az emberek!
Kell már egy új férfi a gátakra,
Tűzzünk lobogókat a házakra,
Tort ülünk e rút korszakon,
Bár ott lennék a víg toron!
Ám sajnos nem mindenki ünnepel,
Lesz, majd ki elszámol bűneivel,
Könny csordul végig arcomon,
Úgy aggódom a sorsomon!
