ÖZV. FENYŐNÉ
A Somogyi Hírlap cikke: www.sonline.hu/somogy/kozelet/panasz-es-fajdalom-ozvegy-fenyone-leveleben-351161
Panasz és fájdalom Özvegy Fenyőné levelében
Egyesek szerint azért kerültek vágásérettsorba, mert a kommunisták ültették őket, hogy eltakarják velük a templomot. Mások szerint a háborús frontról hozott fenyőmagból sarjadtak ki, nőttek nyolcvan évig és kicsit tovább. De az is lehet, hogy egyszerűen csak öregek voltak már, fákkal is megesik ez. Ez így még Vágó István néhai műsorába is kevés lett volna, nincs hozzá negyedik verzió.
Ha a közönséget kérdeznénk, tuti kiszavaznák a kommunistákat. Nekem a frontról hozott mag nagyon tetszik, hiszen akkor a fák élő emlékművek voltak. Aztán még az is lehet, hogy mégis az öregedésben van az igazság. Erre az álláspontra helyezkedett a hírek szerint az egyházközség is, főként amikor a testületi tagság megijedt, hogy esetleg tényleg a privát vagyonával felel, ha El Nino, a Kisfiú rádönti a fakolosszusokat az Isten házára. Akkor aztán tényleg lett volna nemulass, hát vágtak.
Első levelét özvegy Fenyőné még ősszel írta. Három rajzszög tartotta a petörkei út melletti pihenőn. Aki arra járt, olvashatta, amíg a szelek el nem vitték. Emberek!, szólított özvegy Fenyőné első levele, fenyőfa vagyok, a szentbenedeki katolikus templom mögött állok, több mint nyolcan éve. Egyedül, maradtam, mert hat társamat kivágtátok. Értetlenségről is szomorúságról is beszélt, amit az ott lakók arcára látott kiülni.
Fenyőné második szentbenedeki levele.Elsétáltunk a tér felé. Birkákat, lovakat és baromfikat szoktunk nézegetni arrafelé, a patak mögött laknak közvetlenül. A vendéglővel egybeépült valahai fiókkönyvtár épülete után magasodik a katolikus templom. Előtte a semmi. A teljes fátlanság. Eltűntek az ég felé sokáig igen nagy sikerrel törekvő robosztus fenyők, talán isonzói fajták. Megváltozott minden. A világ zajától távol eső, különös hangulatú kis terecske előtt sártenger állt, a mély gyökerekkel sokáig birkózó markolók és a díszburkolat előkészületeinek nyoma. És hát láttuk a templomot, ahol némely vasárnapokon olyan nagy forgalom szokott lenni. A templom előtte egy volt a fákkal, velük együtt látszott, mintha nem is a takarásukban lett volna, hanem velük, bennük. Mintha egyek lettek volna, a templom és a fák, mindketten közel az éghez.
Fát kivágni, hát az nagy bátorság, gyerekem, csavargatta ősz szakállát egy öreg a buszmegállóban, és valamit még motyogva felszállt a dadai-zsippói kitérőkkel tarkított helyközire. A fának a Zselicben valóban becsülete van. Mint mindennek, aminek sokat köszönhet az ember. Földeknek, gyógyfüveknek, madaraknak, táncoknak. A takarónak a kaszán.
A közeli, egészen természetközeli Szennán, ahol szintén környezettudatos népek élnek, nagy vihara támadt a jövőféltésnek erdész, biológus, néprajzos, építész és még ki tudja ki között, amikor egy amúgy magántulajdonú erdősávot, számos a környéken cseperedő legény kalandjainak színhelyét az elöregedés miatt fejszevégre tervezte kapni a szakértő, fákkal élő, fákat értő tulajdonos.
Ezt a fát, közülük hatot személyesített meg Özvegy Fenyőné, a megmaradt tűlevelűpéldány. Akit ha kommunisták ültettek a templom mögé, akkor hibáztak, ha a frontról hazatérők, akkor jól cselekedtek. Özvegy Fenyőnét sokan hívták telefonon, és együttérzésükről biztosították. Felhívtam én is. Áradt belőle panasz, a fájdalom nem kevésbé, de leginkább a tehetetlenség, hogy nem kapott észbe időben, és nem tudott előre beszélni a fák kivágásáról. Hogy tudtak volna legalább az öregek, akiknek az első világégésben odalett szeretteik emlékét tépték ki a földből gyökerestül, legalább szemöldököt ráncolni. Mert fontos egy negyvenvalahány milliós községfejlesztő pályázat, de nem árt ezt a község, a közösség egyetértésére törekedve kivitelezni. Hogy az 1820-as években épült református műemléktemplomról és az iskolaépületről ne is beszéljünk, mert a felekezetek és fejlesztéseik közötti prioritást már tényleg nem volnánk hivatva ily távolról, távolról sem firtatni.
Özvegy Fenyőné a második levelét fogalmazta meg a napokban. Annyian nyilvánították ki részvétüket, hogy ezt nem hagyhatta szó nélkül. A csendes köszönet szaván szólal meg, karácsonyra talán kikerül ez is, rajzszöggel, egy esztergált, csiszolt, magtalan fára.
Házak a fa körül
2012.06.18 10:23 - Kiss Dóra
Sokunk otthonának állandó lakói a különféle szobanövények, a természet valamilyen módon megtalálható még a betondzsungel közepén is. Van, aki saját kertjében élvezheti az őt körülvevő zöld növények látványát, aki pedig a legszerencsésebbnek mondható, az otthonában tudhat egy valódi, élő fát. Az élő fa ezekben az épületekben abszolút központi szerepet kap: a ház körbeöleli a törzset, amely így oszlopként funkcionálva teremt sajátos hangulatú otthont.
Csokorba szedtünk néhány olyan házat, amelyek tervezői már az alaprajz elkészítésekor számba vették a telkeken álló fákat, és beleillesztették őket a kompozícióba, legyen szó akár a ház enteriőrjéről, akár egy teraszról.
Ház a házban egy fa körül
A flamand építészstúdió, a De Vylder Vinck Taillieu tervezői egy olyan házat álmodtak meg Belgiumban, ahol a fa nem csak építőanyagként jelenik meg: az épület belsejében álló terebélyes élő bükkfa központi pillérként funkcionál. A Bern Heim Beuk tulajdonképpen egy faház, de egyúttal absztrakt értelmezésként is felfogható.
A ház megépülése fák kivágásával járt volna, ám a tervezők a környezetvédelem és a design jegyében továbbgondolták a helyzetet, és a favágók mellőzésével inkább egy fa köré tervezték meg az épületet. Maga az épület így „ház a házban”, a külső, világos, fából épült szerkezet öleli körbe mind a bükkfát, mind pedig magát a „belső” házat. A fa mint építőanyag használata több helyen is megjelenik, az egyik legérdekesebb szerkezeti rész a fa alakú tartóoszlopként funkcionáló betonelem.
Élő fából oszlop
Közép-Amerikában, egészen pontosan Guatemala egyik erdővel borított hegyoldalán áll egy ház, teljes harmóniában környezetével. A PAZ Arquitectura tervezője, Alejandro Paz elképzelései alapján született meg a fákat körülölelő ház ötlete. A cél az erdős terület minél kisebb megbolygatása volt, így a tervezési folyamat kiindulópontja a fák megóvása volt; a kezdetektől az épülő ház szerves részeként tekintettek rájuk.
A homlokzaton és a belső terekben is megjelenő faanyaghasználat harmonizál a környezettel, a hatalmas üvegablakokon keresztül a kilátás még inkább hangsúlyozza az erdő jelenlétét.
A három megmentett fa
Jeremy Levine amerikai tervezőt is megihlette a fák építészeti tartóelemként való alkalmazásának ötlete. Kaliforniában áll az a tervei alapján átalakított épület, amely három fa köré épült. Levine a fák megóvása mellett célként tűzte ki, hogy a lakók értékeljék az őket körülvevő fák szépségét.
A fák kis nyitott udvarokon vagy szobákban állnak, felnyúlva egészen a tető fölé. Az egyik ilyen házfalak között megbúvó aprócska udvar nemcsak egy élő fát rejt, hanem egy újrahasznosított vízzel működő zuhanyzót is. A környezettudatosság alapkövetelmény volt a ház megtervezése során: napelemek szolgáltatják az energiát, és az esővíz sem vész kárba a gyűjtőberendezésnek köszönhetően.
Óvoda, ahol még a tetőn át is fa nő
Kisgyerekeknek kedveztek a németországi Winkens Architekten építészei, amikor megálmodták a Berlin közelében található Apfelbäumchen óvodát. A fa és tégla felhasználásával megépített épület beleolvad a környezetébe; a gyerekek itt egész nap élvezhetik a természet közelségét, még akkor is, ha azt csupán a hatalmas ablakokon keresztül láthatják.
Az épület különlegessége, hogy a teraszán áll egy élő fa, amely a tetőn található lyukon keresztül terebélyesedhet. Bár a fa nem az épületen belül található, elérve a tetőt annak részévé válik.
Erdei faház élő fával kombinálva
Szintén a teraszon álló és a tetőn átnövő élő fa a különlegessége annak az Argentínában található háznak, amely Martin Fernandez de Lema, valamint Nicolas Moreno Deutsch tervei alapján épült meg. Az épület egy erdő közepén áll, ahol körbeveszik a fák, így egyértelmű volt, hogy azok az alaprajz részeivé válnak.
A teraszon és a ház mentén álló fenyőfák meghagyásával megőrizték természeti adottságokat, maga a faház pedig a domboldal ívét követi, így válva kétszintessé.
Megóvott fák újragondolva
Az erkélyből nőnek ki és a tető fölé tornyosulnak a fák egy tel-avivi házban. A jeruzsálemiGolany Architects építészei a tervezés során arra törekedtek, hogy a telken álló fákat megőrizzék, és egyúttal megvédjék.
Maga az épület előre gyártott elemekből készült, így az építkezés során még inkább ügyelni tudtak a fákra. A hatalmas törzsű fenyőknek köszönhetően a faház különleges hangulatú otthonná válik, és a "beépített" növények gondoskodnak a kellemes hőmérsékletről is: a dús lomb kiváló árnyékoló.
Északi árnyékot adó fák délen
Sverre Fehn norvég építész egyik legjelentősebb munkájaként tartják számon a Velencei Biennáléra tervezett Északi Országok Pavilonját. Az épület – amely 1962 óta áll – különlegessége, hogy az eredeti telken álló öreg fákat Fehn nem engedte kivágni, helyette inkább beleillesztette őket a koncepcióba.
Fehn az „északi fényt” szerette volna elhozni Olaszországba. Az épület sarkai körbefonják a fákat, némelyik fa pedig a különleges tetőszerkezeten keresztül tör az ég felé, árnyékukkal megszűrve a velencei napsugarakat. Sajnos ma már nem mindegyik, eredetileg beépített növényt magasodik az épületben: egy elpusztult fára csak a szerkezetben a helyén maradt nyílás emlékeztet.
Szólj hozzá!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.